Vampire Bodyguard 4.fejezet

Bent a hangulat egészen forró volt, mikor beléptek a klubba. Rögtön velük szemben volt a táncparkett, bal oldalukon egy lépcső, ami az emeletre vezetett és jobb oldalon pedig a bárpult. A pultos már azelőtt üdvözölte őket, hogy közelebb mentek volna. Anélkül kezdte el készíteni az italukat, hogy kérdezte volna.

Nem akart csalódást okozni, így mindenkinek elkészítette azt, amit általában inni szokott, sőt egy üveg tequilát is kitett nekik néhány pohárral. Shihoo-t egy pohár Sprite várta sok jéggel, pont úgy, ahogy szereti. Ilyenkor előnyösnek tartotta, hogy alig vannak páran, akik nem ismerik és a többség nagyon is tisztában van vele, hogy kicsoda.

A srác az ő egyik barátja volt, akinek elintézte, hogy a családnál dolgozhasson és jó pénzt kereshessen, emellett nagyon jó viszonyt ápolt velük. Legalább rajta keresztül tudta, hogy mi folyik a családban és rendszeresen beszélt Lucian-nel is.

Mellette a lányok nagyon jól elvoltak, ő pedig nyugodtan beszélhetett a sráccal. 

- Mi újság, Shihoo?

- Csak a szokásos. - válaszolta.

- Munka vagy szórakozás? - tette a srác elé az újabb adag Sprite-ot.

- Kicsit mindkettő. - nézett a lányokra, majd mikor visszafordult, belekortyolt az italába.

Taguchi a lányokra nézett, majd vissza rá. Szinte azonnal leesett neki a szitu, hogy egyiküket védi, sőt, jobban érdeklődik iránta, mint az előző védenceinél tette. Próbálta kifürkészni melyikük lehet a szerencsés, de nem tudott rájönni. - Melyikük tetszik?

A kérdés váratlanul érte Shihoo-t. Először nem értette mire gondolhat, majd mikor végre megértette, elmosolyodott. - Nem is tudom. - Ez nem igaz! Nagyon is jól tudta. Jan érdekelte mindennél jobban és bármit megtett volna, ha folytathatnák ott, ahol a zuhanyzóban abbahagyták.

- Tudod, aki igazán az eseted, az Jan. - folytatta Taguchi.

- Miből gondolod?

Barátja közelebb húzódott hozzá. - Onnan, hogy vad, szenvedélyes és odaadó. Pont a te eseted.

Elmosolyodott. Barátja még mindig emlékszik arra, amit jó pár éve elmondott neki? Jobban belegondolva igaza volt. Lucian is mondta neki, hogy milyen a lány és nem akarta elhinni. Lehetséges, hogy Jan lenne a nagy Ő és eddig feleslegesen keresgélt útjai során?

Mire maga mellé nézett, a lányok nem voltak ott, csak az italuk. Ijedten kapkodta a fejét körbe, majd a táncparketten találta meg őket, ahogy néhány családtaggal táncoltak a zene ütemére. Annyira elmerült abban, hogy Jan mennyire hozzásimult egyikükhöz, hogy észre sem vette, hogy barátja szólítgatja.

Nem törődött vele, hogy éppen mit mond, inkább lehúzta az üdítőjét és elindult a lányok felé. Szerencséjére ismerte a lépéseket és könnyedén át tudta venni a vezetést tánc közben. Nagyon meglepődött, amikor Jan ugyanúgy ellazult a karjaiban, mint ahogy korábban az előző partneréében. Ha jól emlékszik Jason-nek hívták.

Az ártatlannak induló táncból hamar fülledt hangulatú ringatózás lett és hamarosan olyan közel voltak, hogy ajkaik súrolták egymást. Egyetlen pillanatig sem haboztak tovább és összeérintették a szájukat. Az apró puszikból rövidesen lágy csókok születtek, majd egy nyelv kért bebocsátást a szájába.

Rövid ostrom után megadta neki a lehetőséget és a lány ki is használta azt. Nyelveik az idő múlásával egyre hevesebb csatát vívtak egymással és egyiküknek sem volt kedve abbahagyni, de muszáj volt. Túl sokan voltak körülöttük és az ismerősök mind őket nézték.

- Menjünk ki. - suttogott bele a szájába a lány.

Bólintott, majd összefűzte ujjaikat és együtt elindultak a hátsó kijárat felé. Ahogy kiléptek és az ajtó bezáródott mögöttük, a lány azonnal rárontott és vadul megcsókolta. Nem várt sokat, két gyengéd, de cseppet sem hezitáló kéz kúszott le a nadrágjához és bontotta ki az övével együtt. 

- Ha ezt tovább folytatjuk elveszítem az eszem. - suttogta a lány szájába.

A lány nem válaszolt semmit, csak egyik kezét a boxerébe csúsztatta és ráfonta ujjait keménységére és végigsimított rajta párszor. - Ahhhh... - nyögött bele a szájába. - Még megállhatunk.

- Akarom. - suttogta vággyal teli hangon a lány.

Shihoo-nak sem kellett több, a falhoz vitte Jan-t, szorosan magához ölelte, és ajkaira tapadt. Ujjaival megkereste a ruhája alját. Egyik keze felkúszott a melleihez, behatolt a melltartó alá és simogatni kezdte az egyiket. Válaszul a lány belesóhajtott a csókba.

Végigsimított a hasán, majd becsúsztatta a bugyijába őket és a a hüvelykujjával körözni kezdett a csiklóján. Halk nyögés jött ki a lány száján, amit egy hangosabb követett, mikor két ujjával belé hatolt és mozgatni kezdte őket egyszerre. 

Időközben Jan lejjebb csúsztatta a nadrágját róla, így azonnal felnyögött, mikor a feszítő érzés megszűnt. Válaszul lehúzta a bugyiját és zsebre vágta, gondolván, hogy ha végeztek, visszaadja neki. Rögtön ezután az ölébe kapta és lefeküdtek az ott lévő kanapéra, ami nyilván a családnak volt odahelyezve, ha netán magányra vágynának, sőt volt egy tető is, ami megvédte őket akár az esőtől is.

Nem várt tovább. Azonnal belé hatolt és hangosan felnyögött, miközben a lány is ezt tette, mikor hátravetette a fejét. Megállt, hogy kiélvezhessék az első lökést, de nemsokkal utána mozogni kezdett. Az egyik lökésnél Jan feljebb kúszott, de ő visszahúzta és erővel, vadul hatolt belé. 

A kéjes sikolyok, amik elhagyták az alatta lévő száját, elegendő válaszok voltak arra, hogy így folytassák tovább és ez akkor is kiderült, mikor visszább vet a lökések erejéből. 

Vampire Bodyguard 3.fejezet

Hamar eljött az este. Lucian is több alkalommal beszélt Shi Hoo-val a nap folyamán és közben pihent. Erőt kellett gyűjtenie, hogy kiállhassa a próbákat. Éppen a zuhany alatt állt, mikor bevillant előtte, ahogy a lány kacér mosollyal méregette. Már a gondolattól is megkeményedett.

Elképzelte, hogy a lány bemegy a fürdőbe, kinyitja a zuhanykabin ajtaját, ledobja a ruháit és belép hozzá. Alaposan végignéznek egymáson, majd ráront a lányra, felveszi az ölébe, a falnak dönti és belé hatol. Bevizezte a haját és megrázta a fejét, hogy kiűzhesse ezeket a gondolatokat a fejéből. Ilyenekre még csak nem is gondolhat!

Ismét megrázta a fejét és fájón lüktető keménységére nézett. Az idejét se tudta mikor volt nővel legutóbb, de mióta régi védencét óvta, azóta nem és különösebben nem is hiányzott neki, hiába próbálták elcsábítani nők, legyenek emberek, vámpírok, démonok vagy mások, nem érdekelték őt, de ez a lány. Van benne valami, ami azonnal felszította benne a tüzet.

Akarta Jan-t és ezen semmi nem változtat! Arra is gondolt, hogy megérinti, hátha attól könnyebb lesz, de ahogy magát ismeri, csak olaj lenne a tűzre. Majd meglátja, ha a lány akcióba lép, hogy mi lesz. Talán még ő fog kezdeményezni és akkor nem fogja visszautasítani. Gondolataiból az rángatta ki, hogy a lány teljesen meztelenül bemasírozott a fürdőbe, majd kinyitotta a zuhanykabin ajtaját.

Igyekezett tudomást sem venni róla és bárhogy is próbálta eltakarni magát, nem sikerült. A lány csak zuhanyzott, néha-néha hozzáért, ettől pedig kis híján elvesztette a fejét. Mikor kiakart lépni, megragadta a csuklóját és magához rántott, majd neki döntötte a falnak. Úgy tűnt nincs ellenére a helyzet, sőt nagyon is élvezi.

Olyan közel húzódott hozzá, amennyire csak tudott és a lány farkasszemet nézett vele. Kicsit hezitált, de még közelebb húzódott és gyengéden összeérintette a szájukat. Legnagyobb meglepetésére a lány azonnal visszacsókolt és tovább is folytatták volna, ha meg nem zavarják őket.

Jan azonnal a hang irányába kapta a fejét, majd ott hagyta, maga köré tekert egy törölközőt, majd kiment a fürdőből. Egy ideg csak magatehetetlenül állt és folyt rá a víz, majd amikor realizálódott benne minden, a zuhanykabin falára ütött a tenyerével. Már olyan közel volt hozzá és megzavarták.

- A francba! - motyogta magában.

Nem időzött sokat. Elzárta a csapot, kilépett a fülkéből és egy törölközővel megszárította magát. Felvett egy alsót, keresett egy fehér pólót és egy melegítőt, majd miután felöltözött, lefeküdt az ágyra és elmerült a gondolataiban. 

Már alkonyodott, mikor felébredt. Lucian utasítását követve felvett egy zoknit, a melegítőt farmerre cserélte és a fehér pólót feketére. A csomagjaiból előszedte az edzőcipőit és az egyiket előkészítette. A házban közben nagy lett a sürgés forgás. A fürdőn keresztül átment a lány szobájába és mikor belépett az ajtón, lefagyott.

Jan épp egy szál bugyiban volt. A sportmelltartóját vette fel és ahogy felocsúdott, meglátta az ágyon a kikészített ruhát. Egy térdig érő fekete ruha volt, amiben csodásan festett, miután azt is magára kapta. Elakadt a lélegzete és ez akkor sem változott, mikor leengedte a haját és hullámos loknikban lógott a hátán. Utolsó simításként egy hajgumit tett a bal csuklójára, bizonyára azért, hogy később összefoghassa, ha zavarja.

Lassan mindenki indulásra készen volt, ő is felvette az edzőcipőit, egy vékony bőrdzsekit és már mehettek is. A kocsiban a lány mellett ült és csak hallgatta, ahogy a menyasszonyaival. Lucy és Jessica álltak hozzá a legközelebb és ez látszódott is, mert szavak nélkül megértették egymást. Lucy hosszú szőke haja göndör volt, csakúgy, mint Jessica majdnem derékig érő vörös tincsei.

Meglepődött, mikor a lány összefűzte ujjaikat, rögtön azután, hogy kiszálltak, és Jessica-val is így tett, ő pedig Lucy-val. Irigyelte ezt a köteléket hármójuk között. Egy Bloodlust nevű klubban kötöttek ki, ami a családé volt. 

Vampire Bodyguard 2.fejezet

A sírban pihenő vámpírok mind csak egy nevet suttogtak: Park Shi Hoo. Folyamatosan ezt hallotta, miután kilépett a kriptából és magára hagyta Valek-et. Utálta, hogy csak a vérét szívja és sosem elégíti ki a többi vágyát, bár sokszor megengedte neki, hogy igyon a véréből és be kell vallania, hogy túlzott, mikor arra gondolt, hogy sosem. Valójában megesett egy-két alkalommal és akkor is ki kellett követelnie vagy erőszakolnia tőle.

A hangok egyre idegesítőbbek lettek, de nem foglalkozott velük, hisz területvédő ösztöne rég működésbe lépett volna, ha veszély fenyegetne bárkit. Előhúzott a zsebéből egy zsebkendőt és letörölgette a vért a nyakáról, miközben bement a házba a konyhán át. Kicsit furcsa volt, hogy egy hatalmas kastélyszerű ház állt Los Angeles-ben, alig 20 perc sétára a várostól. 

Ahogy belépett, ügyet sem vetett az éppen konyhában álldogáló új "családtagra", csak a hűtőhöz ment és kivett egy üdítőt. Szinte azonnal megjelent egyik menyasszonya, Lucy. A lány nem volt gátlásos és hála neki a családból bárki előtt mertek olyan dolgokról, amikről mások előtt nem igazán, de ők már csak ilyen furcsa család voltak.

Lucy közben letelepedett a pult másik oldalára és őt nézte, ahogy belekortyol az üdítőbe. - Aggódom érted. - szólalt meg váratlanul. 

- Hmmmm? - kérdezte, mikor lenyelte az utolsó kortyot. - Mire gondolsz?

- Úgy iszod azt az üdítőt, mintha ha egy pasit csókolnál.

- Tessék? - nézett a lányra értetlenül, de szinte utána tudta, hogy mire utalt.

Lucy a lényegre tért, mert utált kertelni és mivel szerinte senki sem volt, aki miatt rébuszokban kellett volna beszélni, így kimondta, amit gondolt. - Mikor voltál pasival utoljára?

Alaposan elgondolkodott, miközben félrehúzta a száját. - Hmmm... Valek mikor kapott el? - Tovább gondolkodott és rájött, hogy annyi ideje. - Na pont akkor.

- Ez nem egészséges! 

- Az sem, hogy szinte minden éjjel mással vagy. - nyújtotta ki a nyelvét a lányra.

- Én csak azt mondom, hogyha lenne valaki az ágyadban.... - Lucy hangja elhalt.

- .... akkor nem a fejemben lenne, köszi. - nagyot sóhajtott. - Amúgy sem létezik az a pasi, akire vágyom.

- Úgy érted az, aki megtud szelíditeni és olyan jó az ágyban, hogy közben a nevét sikítod? Menj ki az utcára...

Jan ismét a hűtő felé fordult és kivett néhány szelet sütit belőle, amit a pultra helyezett, átnyújtott Lucy-nak egy villát és majszolni kezdték. - Hmmm... ez sokkal jobb, mint a szex!

- Csak azért mondod, mert lassan 1 éve nem csináltad! Apropó pasik... Lucian új jelentkezőt szemelt ki a testőr pozícióra. Azt hallottam már itt is van.

Megforgatta a szemeit és elhúzta a száját. - Remek! 

Szó nélkül felpattant az asztaltól és feltrappolt az emeletre. Kimondottan utálta, ha a férfi olyanokat tett, amihez semmi kedve nem volt, ráadásul meg sem kérdezte. Kopogás nélkül rontott be a szobájába és meg sem várta, míg megszólal, máris nekiesett. - Ezt hogy képzeled?

- Mégis micsodát?

- Testőrt választasz nekem megint... ráadásul meg sem kérdezel!

- Szóval ez a baj. - világított rá a lényegre a férfi. - Mivel a többiek alkalmatlanok voltak, megkértem egy régi barátot, hogy segítsen. A neve Park Shi Hoo. 

- Park Shi Hoo? - húzta össze a szemöldökét.

- Ő megtud szelídíteni.

- Miből gondolod? - kezdett kíváncsi lenni az említett személyre.

- Onnan, hogy 3000 éves vámpír.

Nem mondott többet, csak szó nélkül kiment a szobájából és visszatért menyasszonyához. Nagyot sóhajtott, majd igyekezett beletörődni a helyzetbe. Elgondolkodott, hogy ezt akár kalandként is felfoghatná, hisz vámpírral eddig még nem akadt dolga, aki testőrként lett volna mellette és még nem feküdt le senkivel sem, már ha Valek-et nem számolja, de ő családtag.

Lucy tanácstalanul nézett rá. - Nézd a jó oldalát... mindentől meg kell védenie, még saját magadtól is.

- Utálom, ha ilyeneket csinál. - húzta el ismét a száját.

- Ébresztő! Zöld utat kaptál, hogy a nevét nyöghesd, ráadásul még vámpír is.

Tudta, hogy igaza van. Elnevetgéltek még pár percig, majd Lucian megjelent egy férfivel. Az arca valahonnan ismerős volt. 

- Lányok, ő itt Park Shi Hoo, egy nagyon kedves barátom. Ő vigyáz majd Jan-re.

Az arca alapján beugrott. Mintha vigyázott volna rá gyerekkorában. A férfi nagyon is vonzó volt és egyből tudta, hogy méltó ellenfél lesz számára minden egyes próbatétel során. A zsigereiben érezte, hogy megtalálta azt a férfit, akiről mindig is álmodott. Este kipróbálja mit tud és ha elkapja, megadja magát neki. 

Vampire Bodyguard 1.fejezet

Lucian kétségbeesetten figyelte, ahogy utóda az idő múlásával egyre vadabbá válik, bár ezen egyáltalán nem is csodálkozott. Rengeteg rosszat élt már meg fiatal kora ellenére. Elveszítette első szerelmét, akit igazán szeretett és rá 11 hónapra rá legjobb barátnőjét és egyben társát is. Visszagondolva ez részben az ő hibája is volt, mert a vérvonalát is rábízta az akkor mindössze 11 éves gyermekre, aki csak akkor kezdett tisztába jönni magával és indította el saját vérvonalát.

Mivel senki sem tudta megtörni vadságát, az csak még jobban elharapózott. Testőröket szegődtetett mellé, de egyikük sem vált be. Utolsó reményeként felhívta egyik legrégebbi ismerősét, hátha tud segíteni. Park Shi Hoo egy 3000 éves vámpír. Még fiatal volt, mikor összeakadtak. Éppen a harmincas évei elején járt, mikor vámpírrá tették, de mesterét megölték és elvállalta, hogy betölti a szerepet és megtanítja hogyan tarthatja kordában a benne élő vérszívó démont. Párszor megitatta a vérével, hogy a mester-tanítvány kapcsolat létrejöhessen, ezzel pedig megkapta a Hatcher-ök örökségét, de nem vált eggyé a vérvonallal.

Telefon helyett interneten sikerült elérnie és mint kiderült, éppen munkát keres, mert megölték azt a Vén-t, akit korábban védelmezett. A nyomozások során kiderült, egyik "gyermeke" tette, hogy bekerülhessen a tanács, aminek tagjai a Hatcher-öknek felelnek. Hamar a lényegre tértek és sikerült is megegyezniük. Shi Hoo a reptéren volt és sikeresen meg is váltotta a jegyet Los Angeles-be.

Valamivel több, mint 24 órás repülés után végre ismét a földön volt. A csomagjait várta, majd miután megkapta, elindult vele a várócsarnokba, ahol rengeteg ember volt a hozzátartozóikkal. Biztos indultak valahová. Rögtön azután, hogy kiért a reptérről, egy fekete kocsi állt elő és kinyílt az ajtaja. Mikor beszállt, akkor látta meg, hogy Lucian személyesen ment ki elé. Elmosolyodott.

A sofőrrel bepakolták csomagjait a csomagtartóba, majd beszállt a kocsiba és üdvözölte a férfit, ezután pedig rögtön a lényegre is tértek. 

- Ő Jan. - mutatta meg neki a férfi a képet. Ahogy jobban szemügyre vette, teljesen elállt a szava. Ilyen gyönyörű nővé vált az az alig pár éves csöppség?

- Gyönyörű nő. - csúszott ki a száján, de barátja cseppet sem volt mérges. A kép, amit a kezében tartott nemrég készülhetett. - Mit kell tudnom róla?

Lucian nagyot nyelt, mielőtt belekezdett volna. - Nagyon okos, melegszívű, gondoskodó, szenvedélyes vad és ha kell kegyetlen.

Az út további részében másról beszélgettek. Szóba kerültek a közösen eltöltött évszázadok és hogy azóta mik történtek, mióta nem találkoztak. Lucian pontosan olyan volt, mint amilyennek emlékezett rá. Mintha semmi sem változott volna. A kapcsolatuk is olyan volt, mint régen. Mikor megállt a kocsi és kiszálltak belőle, Lucian megállította néhány pillanatra. - Még valami... ne állj az útjába és ne hátráltasd! Azt utálja.

- Rendben. - bólintott, majd elindultak befelé. 

A férfi egészen az emeletig kísérte, ahol kinyitotta az egyik ajtót. Egy gyönyörű szoba tárult a szeme elé. Nagy volt és kényelmesnek tűnt. Ahogy jobban körülnézett, az egyik oldalon volt egy ajtó, ami összenyílt egy másik szobával. Ez lesz az ő szobája, a másik, pedig a lányé. Nem vesződött sokat a kipakolással, csak az öltönyöket és ingeket tette vállfástól a szekrénybe.

Kinézett az ablakon és akkor látta meg a képen látható lányt. Éppen a hátsó kertben lévő kripták egyikébe sietett. A legközelebbihez ment oda és mikor megállt, kinyílt az ajtaja. Valaki kinyújtotta a kezét és behúzta magához, majd az ajtó bezáródott. Kíváncsiságtól hajtva követte a lányt. Mikor belépett, nem hitt a szemének. Egy vámpír éppen a vérét szívta, ő pedig csak felszisszent és kiengedett néhány jóleső nyögést a száján.

Magukra hagyta őket és visszament a szobájába pakolászni. Épp az ablakon nézett kifelé, mikor meglátta a lányt visszasétálni a házba. Hosszú derékig érő sötétszőke haj, nagy mellek, parázsló tekintet és tökéletes alak. Elállt a lélegzete is.