Vampire Bodyguard 1.fejezet

Lucian kétségbeesetten figyelte, ahogy utóda az idő múlásával egyre vadabbá válik, bár ezen egyáltalán nem is csodálkozott. Rengeteg rosszat élt már meg fiatal kora ellenére. Elveszítette első szerelmét, akit igazán szeretett és rá 11 hónapra rá legjobb barátnőjét és egyben társát is. Visszagondolva ez részben az ő hibája is volt, mert a vérvonalát is rábízta az akkor mindössze 11 éves gyermekre, aki csak akkor kezdett tisztába jönni magával és indította el saját vérvonalát.

Mivel senki sem tudta megtörni vadságát, az csak még jobban elharapózott. Testőröket szegődtetett mellé, de egyikük sem vált be. Utolsó reményeként felhívta egyik legrégebbi ismerősét, hátha tud segíteni. Park Shi Hoo egy 3000 éves vámpír. Még fiatal volt, mikor összeakadtak. Éppen a harmincas évei elején járt, mikor vámpírrá tették, de mesterét megölték és elvállalta, hogy betölti a szerepet és megtanítja hogyan tarthatja kordában a benne élő vérszívó démont. Párszor megitatta a vérével, hogy a mester-tanítvány kapcsolat létrejöhessen, ezzel pedig megkapta a Hatcher-ök örökségét, de nem vált eggyé a vérvonallal.

Telefon helyett interneten sikerült elérnie és mint kiderült, éppen munkát keres, mert megölték azt a Vén-t, akit korábban védelmezett. A nyomozások során kiderült, egyik "gyermeke" tette, hogy bekerülhessen a tanács, aminek tagjai a Hatcher-öknek felelnek. Hamar a lényegre tértek és sikerült is megegyezniük. Shi Hoo a reptéren volt és sikeresen meg is váltotta a jegyet Los Angeles-be.

Valamivel több, mint 24 órás repülés után végre ismét a földön volt. A csomagjait várta, majd miután megkapta, elindult vele a várócsarnokba, ahol rengeteg ember volt a hozzátartozóikkal. Biztos indultak valahová. Rögtön azután, hogy kiért a reptérről, egy fekete kocsi állt elő és kinyílt az ajtaja. Mikor beszállt, akkor látta meg, hogy Lucian személyesen ment ki elé. Elmosolyodott.

A sofőrrel bepakolták csomagjait a csomagtartóba, majd beszállt a kocsiba és üdvözölte a férfit, ezután pedig rögtön a lényegre is tértek. 

- Ő Jan. - mutatta meg neki a férfi a képet. Ahogy jobban szemügyre vette, teljesen elállt a szava. Ilyen gyönyörű nővé vált az az alig pár éves csöppség?

- Gyönyörű nő. - csúszott ki a száján, de barátja cseppet sem volt mérges. A kép, amit a kezében tartott nemrég készülhetett. - Mit kell tudnom róla?

Lucian nagyot nyelt, mielőtt belekezdett volna. - Nagyon okos, melegszívű, gondoskodó, szenvedélyes vad és ha kell kegyetlen.

Az út további részében másról beszélgettek. Szóba kerültek a közösen eltöltött évszázadok és hogy azóta mik történtek, mióta nem találkoztak. Lucian pontosan olyan volt, mint amilyennek emlékezett rá. Mintha semmi sem változott volna. A kapcsolatuk is olyan volt, mint régen. Mikor megállt a kocsi és kiszálltak belőle, Lucian megállította néhány pillanatra. - Még valami... ne állj az útjába és ne hátráltasd! Azt utálja.

- Rendben. - bólintott, majd elindultak befelé. 

A férfi egészen az emeletig kísérte, ahol kinyitotta az egyik ajtót. Egy gyönyörű szoba tárult a szeme elé. Nagy volt és kényelmesnek tűnt. Ahogy jobban körülnézett, az egyik oldalon volt egy ajtó, ami összenyílt egy másik szobával. Ez lesz az ő szobája, a másik, pedig a lányé. Nem vesződött sokat a kipakolással, csak az öltönyöket és ingeket tette vállfástól a szekrénybe.

Kinézett az ablakon és akkor látta meg a képen látható lányt. Éppen a hátsó kertben lévő kripták egyikébe sietett. A legközelebbihez ment oda és mikor megállt, kinyílt az ajtaja. Valaki kinyújtotta a kezét és behúzta magához, majd az ajtó bezáródott. Kíváncsiságtól hajtva követte a lányt. Mikor belépett, nem hitt a szemének. Egy vámpír éppen a vérét szívta, ő pedig csak felszisszent és kiengedett néhány jóleső nyögést a száján.

Magukra hagyta őket és visszament a szobájába pakolászni. Épp az ablakon nézett kifelé, mikor meglátta a lányt visszasétálni a házba. Hosszú derékig érő sötétszőke haj, nagy mellek, parázsló tekintet és tökéletes alak. Elállt a lélegzete is.