Vampire Bodyguard 2.fejezet

A sírban pihenő vámpírok mind csak egy nevet suttogtak: Park Shi Hoo. Folyamatosan ezt hallotta, miután kilépett a kriptából és magára hagyta Valek-et. Utálta, hogy csak a vérét szívja és sosem elégíti ki a többi vágyát, bár sokszor megengedte neki, hogy igyon a véréből és be kell vallania, hogy túlzott, mikor arra gondolt, hogy sosem. Valójában megesett egy-két alkalommal és akkor is ki kellett követelnie vagy erőszakolnia tőle.

A hangok egyre idegesítőbbek lettek, de nem foglalkozott velük, hisz területvédő ösztöne rég működésbe lépett volna, ha veszély fenyegetne bárkit. Előhúzott a zsebéből egy zsebkendőt és letörölgette a vért a nyakáról, miközben bement a házba a konyhán át. Kicsit furcsa volt, hogy egy hatalmas kastélyszerű ház állt Los Angeles-ben, alig 20 perc sétára a várostól. 

Ahogy belépett, ügyet sem vetett az éppen konyhában álldogáló új "családtagra", csak a hűtőhöz ment és kivett egy üdítőt. Szinte azonnal megjelent egyik menyasszonya, Lucy. A lány nem volt gátlásos és hála neki a családból bárki előtt mertek olyan dolgokról, amikről mások előtt nem igazán, de ők már csak ilyen furcsa család voltak.

Lucy közben letelepedett a pult másik oldalára és őt nézte, ahogy belekortyol az üdítőbe. - Aggódom érted. - szólalt meg váratlanul. 

- Hmmmm? - kérdezte, mikor lenyelte az utolsó kortyot. - Mire gondolsz?

- Úgy iszod azt az üdítőt, mintha ha egy pasit csókolnál.

- Tessék? - nézett a lányra értetlenül, de szinte utána tudta, hogy mire utalt.

Lucy a lényegre tért, mert utált kertelni és mivel szerinte senki sem volt, aki miatt rébuszokban kellett volna beszélni, így kimondta, amit gondolt. - Mikor voltál pasival utoljára?

Alaposan elgondolkodott, miközben félrehúzta a száját. - Hmmm... Valek mikor kapott el? - Tovább gondolkodott és rájött, hogy annyi ideje. - Na pont akkor.

- Ez nem egészséges! 

- Az sem, hogy szinte minden éjjel mással vagy. - nyújtotta ki a nyelvét a lányra.

- Én csak azt mondom, hogyha lenne valaki az ágyadban.... - Lucy hangja elhalt.

- .... akkor nem a fejemben lenne, köszi. - nagyot sóhajtott. - Amúgy sem létezik az a pasi, akire vágyom.

- Úgy érted az, aki megtud szelíditeni és olyan jó az ágyban, hogy közben a nevét sikítod? Menj ki az utcára...

Jan ismét a hűtő felé fordult és kivett néhány szelet sütit belőle, amit a pultra helyezett, átnyújtott Lucy-nak egy villát és majszolni kezdték. - Hmmm... ez sokkal jobb, mint a szex!

- Csak azért mondod, mert lassan 1 éve nem csináltad! Apropó pasik... Lucian új jelentkezőt szemelt ki a testőr pozícióra. Azt hallottam már itt is van.

Megforgatta a szemeit és elhúzta a száját. - Remek! 

Szó nélkül felpattant az asztaltól és feltrappolt az emeletre. Kimondottan utálta, ha a férfi olyanokat tett, amihez semmi kedve nem volt, ráadásul meg sem kérdezte. Kopogás nélkül rontott be a szobájába és meg sem várta, míg megszólal, máris nekiesett. - Ezt hogy képzeled?

- Mégis micsodát?

- Testőrt választasz nekem megint... ráadásul meg sem kérdezel!

- Szóval ez a baj. - világított rá a lényegre a férfi. - Mivel a többiek alkalmatlanok voltak, megkértem egy régi barátot, hogy segítsen. A neve Park Shi Hoo. 

- Park Shi Hoo? - húzta össze a szemöldökét.

- Ő megtud szelídíteni.

- Miből gondolod? - kezdett kíváncsi lenni az említett személyre.

- Onnan, hogy 3000 éves vámpír.

Nem mondott többet, csak szó nélkül kiment a szobájából és visszatért menyasszonyához. Nagyot sóhajtott, majd igyekezett beletörődni a helyzetbe. Elgondolkodott, hogy ezt akár kalandként is felfoghatná, hisz vámpírral eddig még nem akadt dolga, aki testőrként lett volna mellette és még nem feküdt le senkivel sem, már ha Valek-et nem számolja, de ő családtag.

Lucy tanácstalanul nézett rá. - Nézd a jó oldalát... mindentől meg kell védenie, még saját magadtól is.

- Utálom, ha ilyeneket csinál. - húzta el ismét a száját.

- Ébresztő! Zöld utat kaptál, hogy a nevét nyöghesd, ráadásul még vámpír is.

Tudta, hogy igaza van. Elnevetgéltek még pár percig, majd Lucian megjelent egy férfivel. Az arca valahonnan ismerős volt. 

- Lányok, ő itt Park Shi Hoo, egy nagyon kedves barátom. Ő vigyáz majd Jan-re.

Az arca alapján beugrott. Mintha vigyázott volna rá gyerekkorában. A férfi nagyon is vonzó volt és egyből tudta, hogy méltó ellenfél lesz számára minden egyes próbatétel során. A zsigereiben érezte, hogy megtalálta azt a férfit, akiről mindig is álmodott. Este kipróbálja mit tud és ha elkapja, megadja magát neki. 

Vampire Bodyguard 1.fejezet

Lucian kétségbeesetten figyelte, ahogy utóda az idő múlásával egyre vadabbá válik, bár ezen egyáltalán nem is csodálkozott. Rengeteg rosszat élt már meg fiatal kora ellenére. Elveszítette első szerelmét, akit igazán szeretett és rá 11 hónapra rá legjobb barátnőjét és egyben társát is. Visszagondolva ez részben az ő hibája is volt, mert a vérvonalát is rábízta az akkor mindössze 11 éves gyermekre, aki csak akkor kezdett tisztába jönni magával és indította el saját vérvonalát.

Mivel senki sem tudta megtörni vadságát, az csak még jobban elharapózott. Testőröket szegődtetett mellé, de egyikük sem vált be. Utolsó reményeként felhívta egyik legrégebbi ismerősét, hátha tud segíteni. Park Shi Hoo egy 3000 éves vámpír. Még fiatal volt, mikor összeakadtak. Éppen a harmincas évei elején járt, mikor vámpírrá tették, de mesterét megölték és elvállalta, hogy betölti a szerepet és megtanítja hogyan tarthatja kordában a benne élő vérszívó démont. Párszor megitatta a vérével, hogy a mester-tanítvány kapcsolat létrejöhessen, ezzel pedig megkapta a Hatcher-ök örökségét, de nem vált eggyé a vérvonallal.

Telefon helyett interneten sikerült elérnie és mint kiderült, éppen munkát keres, mert megölték azt a Vén-t, akit korábban védelmezett. A nyomozások során kiderült, egyik "gyermeke" tette, hogy bekerülhessen a tanács, aminek tagjai a Hatcher-öknek felelnek. Hamar a lényegre tértek és sikerült is megegyezniük. Shi Hoo a reptéren volt és sikeresen meg is váltotta a jegyet Los Angeles-be.

Valamivel több, mint 24 órás repülés után végre ismét a földön volt. A csomagjait várta, majd miután megkapta, elindult vele a várócsarnokba, ahol rengeteg ember volt a hozzátartozóikkal. Biztos indultak valahová. Rögtön azután, hogy kiért a reptérről, egy fekete kocsi állt elő és kinyílt az ajtaja. Mikor beszállt, akkor látta meg, hogy Lucian személyesen ment ki elé. Elmosolyodott.

A sofőrrel bepakolták csomagjait a csomagtartóba, majd beszállt a kocsiba és üdvözölte a férfit, ezután pedig rögtön a lényegre is tértek. 

- Ő Jan. - mutatta meg neki a férfi a képet. Ahogy jobban szemügyre vette, teljesen elállt a szava. Ilyen gyönyörű nővé vált az az alig pár éves csöppség?

- Gyönyörű nő. - csúszott ki a száján, de barátja cseppet sem volt mérges. A kép, amit a kezében tartott nemrég készülhetett. - Mit kell tudnom róla?

Lucian nagyot nyelt, mielőtt belekezdett volna. - Nagyon okos, melegszívű, gondoskodó, szenvedélyes vad és ha kell kegyetlen.

Az út további részében másról beszélgettek. Szóba kerültek a közösen eltöltött évszázadok és hogy azóta mik történtek, mióta nem találkoztak. Lucian pontosan olyan volt, mint amilyennek emlékezett rá. Mintha semmi sem változott volna. A kapcsolatuk is olyan volt, mint régen. Mikor megállt a kocsi és kiszálltak belőle, Lucian megállította néhány pillanatra. - Még valami... ne állj az útjába és ne hátráltasd! Azt utálja.

- Rendben. - bólintott, majd elindultak befelé. 

A férfi egészen az emeletig kísérte, ahol kinyitotta az egyik ajtót. Egy gyönyörű szoba tárult a szeme elé. Nagy volt és kényelmesnek tűnt. Ahogy jobban körülnézett, az egyik oldalon volt egy ajtó, ami összenyílt egy másik szobával. Ez lesz az ő szobája, a másik, pedig a lányé. Nem vesződött sokat a kipakolással, csak az öltönyöket és ingeket tette vállfástól a szekrénybe.

Kinézett az ablakon és akkor látta meg a képen látható lányt. Éppen a hátsó kertben lévő kripták egyikébe sietett. A legközelebbihez ment oda és mikor megállt, kinyílt az ajtaja. Valaki kinyújtotta a kezét és behúzta magához, majd az ajtó bezáródott. Kíváncsiságtól hajtva követte a lányt. Mikor belépett, nem hitt a szemének. Egy vámpír éppen a vérét szívta, ő pedig csak felszisszent és kiengedett néhány jóleső nyögést a száján.

Magukra hagyta őket és visszament a szobájába pakolászni. Épp az ablakon nézett kifelé, mikor meglátta a lányt visszasétálni a házba. Hosszú derékig érő sötétszőke haj, nagy mellek, parázsló tekintet és tökéletes alak. Elállt a lélegzete is.